Nagyterem (alias Étkező)

- Vacsoránál - öntök tejet a poharamba, és Allie-re nézek. Aki hirtelen lesápadt, majd elvörösödött, majd megint lesápadt.

-Mi az? - kérdezte Susan.
-Asszem elfelejtettem macskaalmot cserélni - pattantam fel. - Egy perc és jövök!
Szegény cica-micám! De szerencsére nem volt mérges rám. Én pedig egy percen belül ismét csatlakozhattam Sussy-ékhoz.

- Még él a macskád? - kérdezem döbbenten Allie-t.

-Ez nem volt szép - néztem rá csúnyán. - És igen, él. Csak a többiek nem méltányolták, hogy egy repülő macska is jár velem az óráinkra, így szegény a szobámban kuksol egész nap. De gyakran viszem el sétálni a parkba, lehetőleg akkor, amikor a legkevesebben vannak. Nem bírják a mágikus állatokat.

- Én azt hittem, hogy szegény mentette az életét és elszökött Tőled - vonom meg a vállam, mintha azt közöltem volna, hogy esik az eső.

-Hű, ez ismét nem volt valami szép velem szemben - húztam föl az orrom.

Felnevetek.
- Nem azért, de Te voltál az, aki a halamat is szadizta.

-De olyan cukiiiiiiiii! - visítottam vigyorogva.

- Hé, ne fordulj meg, de valaki figyel Téged - mondom nyugodtan.

-Hű, ki az? - kérdeztem kíváncsian, és természetesen hátrafordultam. - Ja, ez csak Narcissa. Narcissa Vatos. Az egyik tündér. Órákról ismerem. Tegnap összefutottam a vámpír-barátjával a folyosón.

Összehúzom a szemem. Valahogy az utolsó mondat nem tetszett. Túl... csalódott volt.
- Tényleg?

-Ühümm. Vagyis inkább belém jött - kuncogtam. - Igazából, most hogy mondod, nem is tudom, miért kereste - tűnődtem. - Lehet, hogy csak a haverja vagy a bátyja. Vagy a pasija - felnevettem. - Hallottál te már olyat, hogy egy tündér és egy vámpír jár egymással?

- Bármi megtörténhet manapság - vonok vállat.

-Igaz - nevettem. - Egyébként milyen boszorkány-vérfarkas hibridnek lenni?

- Hát mivel a boszorkányság részem egyenlőre csak ezzel a vacakkal működik - veszem elő a csizmámból a pálcát. - Olyan mintha ember lennék egy csapat idiótával körülvéve.

-Hűha! - nevettem Susan szellemességén. - De majd lesz olyan időszakod is, amikor már pálca nélkül is tudsz varázsolni, igaz?

- Reméljük.

-Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog - mosolyogtam megnyugtatóan. - És milyen érzés farkassá változni?

- Furi. Olyan, mintha... mintha égetnének. Aztán olyan, mintha ember lennék.

-Hűha! - őszinte ámulattal néztem Susan-re. - És hogy bírod?

- Jól. A prefektus sokat segít.

-Az jó - mosolyogtam. - Azt hallottam, a családod itt él Merilinben. Gyakran találkoztok?

- Eddig egyszer találkoztunk az idejövetelem óta. A tesóim hiányoznak.

-Megértem - mosolyogtam egy kissé búskomoran, ahogy Corinne-ra és Cornelia-ra gondoltam. - Ugye majd szólsz, mikor kezdődik a kis akciód vacsoránál? -vigyorogtam.

- Természetesen - nevetek.