Nagyterem (alias Étkező)

- Jack, meg ne fulladj, tényleg - nézek a srácra. - Allie, Te meg mikor voltál utoljára nyelvtanórán? A Mrs. után a fiú vezetékneve jön, nem az utóneve!

-Tudom, de mivel fogalmam sincs a vezetéknevéről, kénytelen voltam így mondani - vontam vállat. - Egyébként tudjuk a vezetéknevét?

- Nem. De ha tudnám se mondanám el Neked - válaszolom. - És különben is. Ne hívj semmilyen Mrs.-nek, OK?

-Okéééé... - nyújtottam el a szót csúfondárosan vigyorogva. - Taylorné! - vihogtam fel, mire Susan idegesen megforgatta a szemét. - És mielőtt még közölnéd, tudom, hogy a "né" angol megfelelője a mrs - mosolyogtam. - A látszat ellenére nem vagyok hülye, Sus.

- Igazad van - bólintok. - Az bóknak számít Neked. És amúgy is, mi a bajod? Taylorral csak jóban va... A fenébe... - morgok. Ilyen nincs. Nem lehet. Miért?
- Szia, Susan! - köszön Mason, és odahúz mellém egy széket.

-Húúú... - huhogtam halkan, de olyan halkan, hogy Susan még, de Mason már ne hallja.
Odafordultam Jackhez, és igyekeztem úgy tenni, mintha beszélgetnénk, de közben a beszélgetésükre figyeltem.

- Egész nap kerestelek - néz rám Mason már majdhogynem szemrehányóan. - Hol voltál?
- Ott, ahol Te nem kerestél - feleltem (tettetett) haláli nyugalommal.
- Sus, figyelj, az amit... - kezd bele a fiú, de én félbeszakítottam.
- Amit láttam, az nem úgy történt? - horkantok föl. - Ne kezdd már Te is...
- De ha meg...
- Figyelek, de hogy biztosan értselek, kérdezek valamit - most először nézek a szemébe az éjjel óta. Önuralom, Susan, nem kéne a fél suli előtt rohamot kapni - Cammie szobájában voltál takarodó után, búcsúzóul megölelted. És állításod szerint a pikniken találkoztatok először. Igaz?
- Igen, de...
- Jó, akkor szívesen meghallgatom, hogy ebből mit hozol ki, kedves - mosolygok, bár nagyon nehezemre esik, és hátradőlök a szélen. - Érdekel, mi lesz a vége, M.
- Én... Csak... Te nem értheted... - összevissza makog.
- Nem érthetem? Nos, igenis érthetem. Ha elmagyarázod, biztos megértem.
- Susan, az volt, hogy... De...
- Figyu, nem érek rá egész éjjel, bocs. Tudod, én megértelek. De tökre nem érdekel, mit hozol nekem itt össze - mosolygok továbbra is. Nem mutatom ki, hogy igenis vártam egy épkézláb magyarázatra. Hogy reméltem, az egész félreértés volt. - Nem haragszom, tényleg.
Mason hitetlenkedve néz rám.
- Tényleg?
- Igen - teszem a kezemet a vállára. - És, hogy ezt megmutassam, adok egy jó tanácsot. Ha van egy csaj, aki csak Téged szeret, akkor azt ne vedd készpénznek. A bizalom múlandó, drágám, ha nem vigyázol rá.

Mason esdeklően néz rám. Hupsz... Soha nem voltam jó színlelésben, így szinte természetes reakcióval vettem tudomásul, hogy odafordultam Sus-ékhoz. De nem tudom megnyugtatni Masont, egyetértek Susannal, így csak egy barátnőm szavait helyeslő mozdulattal válaszolok.

- Allie, Fleur, Jack, én már nem vagyok éhes - mondom, miközben egy alig látható mosollyal meghálálom Allie apró gesztusát. - Jöttök? Nagyszerű - állok fel. - Viszlát, Mason. Aludj jól.

-Hát, így már valószínűleg nem fog jól aludni - lamentálok Susan mellett sétálva. - Szegény srác. De attól még igazad volt.

- Siessünk - rángatom magammal a többieket. Tudom, hogy nem sokára végem van, és rám fog törni a sírás.

-Oksi - futok Susannal, aki már csak úgy rohan a szobája felé.
A szemem sarkából észreveszem, hogy Jack levált tőlünk. Odaintek neki, aztán továbbfutok. Susan szobája előtt megállok.
-Szeretnéd, hogy bemenjek veled?

Reggel ugrálva közeledtem a Nagyterem felé, amikor Jack közvetlenül az ajtó előtt elkapott.
-Szia! - ugrottam a karjaiba, és belevigyorogtam a tengerkék pulcsijába.
-Szia! - szólt kissé meghökkenve bátyám. - Mi ez a nagy jókedv?
-Á, semmi, csak remélem, összefutok Sus-szal reggelinél - mosolyogtam, aztán beszökkentem az ebédlőbe.

A történtekhez képest vidáman érkezem reggelire. Allie már a helyén ül.
-Szia! - köszönök boldogan.

-Sussy! - sikítottam a nyakába ugorva.

A nyakamban lévő tündértől alig kaptam levegőt. Végül Jack szedte le rólam, amiért kapott egy hálás mosolyt.
- Miért vagy ilyen vidám? - dörzsölöm a vállamat, hogy visszatérjen belé a keringés. Au.

-Nem tudom, csak úgy - vigyorogtam, majd átváltottam komolyra. - Hogy van ma, Mrs Taylor?

- Jól, köszöni. Bár ma még nem találkoztam Mrs. Taylorral, de minden bizonnyal jól - szedek magamnak zabpelyhet.

Kinyújtottam rá a nyelvem, aztán kettészeltem egy zsemlét, és nyúltam a dzsemért.
-És Te hogy vagy ma? - kérdeztem, mert rájöttem, hogy a csipkelődéseimre valószínűleg ugyanúgy fog válaszolni, mint az előbb.

- Kösz, jól - mosolygok. - Te?

-Én is - nevettem, aztán mintegy mellékes kérdésként megemlítettem: - Na, és hogy vagytok Masonnel?

Elkomorodtam.
- Ahogy tegnap este - húzom el a számat. - De, van egy ötletem.

-Mi az? - kíváncsiskodtam.

- Majd meglátod - mosolygok. - De. Több minden ki fog derülni.

-Hűű! - ragyogott fel a szemem. - És mikorra tervezed?