Lány hálókörlet

-Nem direkt volt - mondtam, kicsit bűnbánóan. - Túl erősre sikerült.
-Viszont jobban tennéd, ha legközelebb máshogy vezetnéd le a felesleges energiáidat.
-Például? Én oda soha többet nem megyek vissza, amíg az az embernek nem is nevezhető lény ott tartózkodik. ne haragudj. Te visszamehetsz.

-Merilionban egy embernek nevezhető lény sincs!

-Jó, de... Áhhh, mindegy. Amúgy meg mi a fajtája ennek a szörnyetegnek?

-Honnan tudjam? Még a nevét sem tudom.

-Óhh, értem. Akkor meg miért akart annyira a párod lenni?

-Mert... - hirtelen eszembe jutott az egész tegnap. - Hosszú történet...

-Jó - nyitottam ki a ajtót. - Kössünk üzletet. Visszamegyek és bocsánatot kérek attól a... fiútól, te pedig elmeséled a történetet.

Nem tudtam mosolyogni, pedig kellett volna. Hiszen meglágyult. De nem ment.
-OK, de Te kezded - nyújtom a kezem. - Induljunk!

-Rendben - hagytam magam vonszolni, de még egész fancsali képpel.
Ekkor viszont eszembe jutott valami.
-Hé-hé-hé, állj! Akkor felveszek valami átlagosabb cuccot. Itt várj! - futottam vissza, aztán pár perc múlva már elő is kerültem. - Oké, mehetünk.

/még mindig/

A bőröndömet az ágyamra dobom és kinyitom. A koszos ruháimat egy kupacba gyűjtöm és egy zacskóba teszem. Az asztalomon egy sárga cetli után nézek és tollal ráírom a nevemet és a szobám számát. A többi ruhámat összehajtogatom és visszarakom a szekrénybe. A bőröndöt pedig betolom a szekrény aljába. Ezután kibontom a hajamat és elterülök az ágyon. Amint kinyújtóztatom a végtagjaimat, kopogást hallok.
- Itthon vagy már, Lily?
- Gyere be! - kiabálok és felülök az ágyon. Nyílik az ajtó és Carter feje jelenik meg benne. Egyből felülök és a nyakába ugrok. - De rég láttalak - fúrom bele a fejemet a vállába.
- Hiányoztál - simogatja meg a hátamat. - Jó volt?
- Nagyon. És jót is tett. Azt mondják.
- Szebb is vagy.
- Jaj, ne hízelegj! - nyomok egy puszit az arcára. Carter megpuszilja a homlokomat és ebben a pillanatban lép be az ajtón Barney. De egyből ki is megy.
- Ez ki volt? West, nem? Ő a barátod... - bontakozik ki az ölelésből Carter.
- Hát igen. Azt hiszem félreértette. Pedig meséltem neki rólad - huppanok le ágyra és a kezembe temetem az arcomat. - Csúúúcs.

- Nem. Nem tudom. Lehet. Aha. - és amint benyitok az ajtón, újra rám jön a zokogás.

-Jaj - húzom be az ajtót magam mögött, és odarohanok Susan mellé. - Sss... Nincs semmi baj. Ez a Mason csak egy idióta, ne is törődj vele. Felesleges rá pazarolnod az értékes perceidet - simogatom Sus haját.

- I-i-igazad van - törlöm le az arcom. - Nem kell Vele foglalkoznom. És nem szeretnék a terhedre lenni, Allie. Tényleg. Nem kell hallgatnod engem - erőltetek mosolyt az arcomra. - Jobban leszek hidd el. És nem akarom, hogy Neked rossz legyen. Szóval, elmehetsz, ha akarsz, nyugodtan - próbálok a legőszintébben mosolyogni (nem hiszem, hogy túl sok sikerrel).

-Susan, te hülye vagy - szalad ki a számon. - Juj, bocs, nem úgy értettem. Azt akartam mondani, hogy hülye vagy, ha azt hiszed, a terhemre vagy. Nekem ez nem teher, éppen ellenkezőleg. Szeretnéd, hogy felvidítsalak? Tudok egész vicces mozdulatokat is!

- Hát, Mason tegnapi malőrénél semmi sem lehet gázabb, nem igaz? - ülök fel, hogy tisztán lássam a barátnőmet. - Na, mutasd.

-Okééé - helyezkedem el a székén.







-Na, hogy tetszettek?

Nevetnem kell Allie mozdulatain.
- Tudod, lehet, hogy tévedtem - nevetek, de Allie nem sértődött meg, hanem magához ölelt. - Köszönöm, Al.

-Nincs mit - ugrálok föl-alá - gonosz tulajdonság, hogy néha egyáltalán nem bírok megnyugodni. - Most már jobban vagy? - nézek kutatóan a szemébe.

- Igen - felelem. - Fogjuk rá. Nem baj, ha most inkább lefekszem aludni? Szeretnék minél hamarabb túl leni ezen a napon. Meg a tegnapin, mert több, mint 36 órája egy szemhunyásnyit se aludtam.

-Ja, oké. Bocs - gyorsan megölelem Susant, aztán kilebbenek az ajtón. - Jó éjt, Sus! - lehelem még vissza az ajtóból.

- Jó éjt! - köszönök el, és megvárom, míg Allie becsukja az ajtót, csak aztán dőlök az ágyamba.
Nem is hittem, hogy ennyire fáradt vagyok. Egy könnycsepp hagyta el a szememet, és máris elnyomott az álom.