Fiú hálókörlet

A fürdő is a hálókörleten belül található.

Megbénultam. A legjobb barátnőm ott feküdt a földön és vérzett. Gyorsan befogtam az orrom, nem tudtam, hogy tudok-e uralkodni magamon.
- Bocsi Fleur, én felszívódok, nem akarok bajt. Fogalmam sincs tudok-e uralkodni magamon. Tényleg bocsi, hogy nem tudok segíteni.
- Semmi vész, menj csak. Jól vagyok. Reggelre semmi bajom nem lesz. - én egy mosollyal távoztam. Igazából, nem éreztem különösebb késztetést, nem is voltam szomjas, de jobb félni mit megijedni. Úgy döntöttem, meglátogatom a fámat. A következő másodpercben már a tetején álltam. Imádom ezt a helyet. Csak álltam a holdfényben, és néztem a tájat, az éjszakai tájat. Semmi sem olyan biztonságos és kiszámítható mint a sötétség...futott át a fejemen. Imádom az éjszakát. Eszembe jutott a Fleurral folytatott beszélgetés. Én szeretek így élni.
Ekkor vérfagyasztó sikoly rázta meg a tájat. Megmerevedtem. Fleur volt az. Eszeveszetten rohantam vissza, talán fél másodpercbe sem telt. Már messziről éreztem, hogy nincs egyedül a szobában, ezért morogva ugrottam be az ablakon. Egy lány térdelt mellette a földön. Egy vámpírlány.
Megharapta. Azt nem tudom hányszor, de megharapta. A morgásomat fenyegetésnek vette, nem volt tudatánál, azt hitte a zsákmányát akarom elvenni. Egy ideig marakodtunk, bármi áron képes lennék megvédeni Fleurt. A harcnak a tanárok érkezése vetett véget.
Az ajtó kivágódott és az éppen belépő Bruno Predator (immár másodszor is) lerángatta rólam a támadómat. A lányt elvitték, az igazgatónő pedig Fleurhoz hajolt. Már én is éreztem. Megindult az átváltozás.
- Flora, azonnali magyarázatot követelek!
- Igazgatónő higgye el, nem tudok semmit. A sikoltásra jöttem fel és ezt találtam.
- Rendben. Neked hiszek Flora. Kérlek fektesd ágyba. Nem akarom levinni az orvosiba.
- Asszonyom, lehetne szó arról, hogy mellette maradjak?
- Rendben, legyen. De akkor senkit ne engedj be.
- Ígérem. - azzal az igazgatónő kiviharzott. Én szépen megágyaztam Fleur-nek és lefektettem. Majd leültem mellé a földre. Fleur arca az előtörő emlékek szerint változott. Fogalmam sincs mit élt át, de egyszer mosolygott, egyszer félt és egyszer borzadt is. Keservesen telt el az első 4 óra. Nagyon aggódtam. Reggel 8 óra fele kopogtak az ablakon. Carter jött. Résnyire nyitottam az ablakot.
- Flora! Engedj be! Látni akarom!
- Nem, Carter. Most nem mész be. - szokásos nyugalmammal fordultam felé.
- Miért? Csak had nézzem meg! Flora kérlek!
- Nem. - Carter őrjöngött. Most hasznosítottam igazán, hogy jóval erősebb vagyok egy hibridnél. Erőfeszítés nélkül tartottam az ablakot miközben ő próbálta kifeszíteni. - Bocsi, Carter. - azzal egyszerűen becsuktam az orra előtt az ablakot. Egy fél óráig még dörömbölt, majd elment. Az átváltozás továbbra is úgy telt mint eddig. Mosolyog, fél elborzad.
Fél kettőkor Fleur szeme fölpattant.

-Gyere! - fordul be a következő sarkon is, majd hirtelen megáll, és én (ma már másodjára) nekimegyek. - Megérkeztünk.
Elnézek mellette, s egy üvegajtóval találom magam szembe.
-Miért nem mondtad, hogy ez így nem illik a ruhámhoz? - cicceg és behunyja a szemét, mire a haja végén rózsaszín csíkok jelennek meg.



-Wow. Ezt hogy csináltad?
-Különleges képesség - mosolyog. - Sellő vagyok - mondja és benyit a szobába. - Hello! Van itt valaki?
-Hello, kedves! - bukkan elő egy fiú. - Miben segíthetek?
-Neki kéne segítség - biccent felém. - Kapott egy halat vízzel, de a feladó nem adott akváriumot.
-Szia, kedves. Milyen hal? - kérdezi a fiú hozzám fordulva.
-Arany. Asszem - mondom.
-Hm... Egy pillanat! - tűnik el a rengetegben.
Körülnézek. Szerintem ez a suli legnagyobb szobája.



Tele van növénnyel az egész és mindenhol állatok vannak. Egyenesen gyönyörű!
-Na, kedves, szerintem ez jó lesz - jön vissza a fiú egy kisebb akváriummal a kezében.
-Nagyon köszönöm - veszem át és elkezdek hátrálni.
-Mi megyünk, OK? Meg szeretném nézni azt a víztéglát! - int Cammie.

Csodálom, hogy nem találkoztam senkivel, miközben átrohantam az iskolán. A fiú hálókörletbe lépve megkeresem Mason ajtaját (a torkom enyhén összeszorul, de nem törődöm vele, csak számolom az ajtókat)
-1...2...3... - megtorpanok.
Veszek egy nagy levegőt, és kopogok. Fél perc után Barney álmosan nyit ajtót.
- Miaz? - ásít.
- Van egy ötletem.