Az iskola parkja

Megállok egy nagy fa mellett. Nagyon rosszul esett, amit mondott. Megbántott. Léptek zajára leszek figyelmes.

Megpördülök és magamat Barney kék pulcsijában találom, mint az első találkozás alkalmával.
- Figyelj, Fleur. Én... Sajnálom.
- Sajnálod? Mit? Hogy csodás dolgokat mondtál rólam...? - lököm el magamtól.
- Emlékszem pontosan mit is mondtam? - megrázom a fejemet szipogva. - Olyan idióta. Vihog, táncol, ugrál, visítozik. Borzalmas. Jaja, azt hiszem. Fleur. De mégis...
- De mégis mi? - törlöm meg a szememet.
- Látod? Erre nem figyeltél. De mégis, ezek ellenére szeretem. Mert az egyik legrendesebb lány, akit valaha is ismertem, kedves és hatalmas szíve van.
- Komolyan? - csuklok egyet.
- Komolyan. Jesszus, Fleur. Te remegsz. Tuti fázol - hámozza la magáról a még nem annyira vizes pulcsiját. Ez a legjobb pulcsija. Kék, kenguruzsebes és sárga minta van az elején. - Vedd fel.
Belebújok a kék, kapucnis pulcsiba, habár tudom, hogy az is ugyanúgy el fog ázni.
- Na, gyere ide - nyújtja a két kezét. Nem tudtam eldönteni, hogy az imént a szeretlek a szerelemre vonatkozott vagy baráti szeretetre. Gyanítom, hogy a baráti szeretetre. Megfogom a két kezét és engedem, hogy közelebb húzzon magához. Még mindig remegve ölelem át Barneyt, aki megsimogatja a vizes hajamat, ami így szinte barna. Hirtelen lehajol és megcsókol. Én mindig is így képzeltem el az első csókomat. Esőben, mert az olyan romantikus. Gyanítom, hogy a szeretlek, nem baráti szeretet volt.

Úgy terveztük, hogy ebéd után megyünk ki a parkba, és aki akar (vagyis, akit meghívtunk és akar) az jön. Én felkerestem Cammie-t is, aki örömmel mondott igent a meghívásra, és biztosított arról, hogy hoz ételt.
Délután, három körül már elkezdtek gyülekezni a meghívottak. Először Fleur érkezett meg, egy nagy, kockás (milyen más?) takaró társaságában. Én limonádét készítettem két nagy kannával. Nemsokára megjött Allie is, aki poharakkal felszerelkezve jelent meg, majd szépen lassan a többiek is. Lassan megérkeznek a többiek is. Vannak, akiket nem ismerek (vámpírok, Fleur barátai, és egy-két elf, akit Allie hívott meg). Lucy, Clive, Mason, Leia, Barney, Jack is megjött, szóval egy kisebb tömeg torlódott fel a helyszínen. Cammie-t még mindig nem látom sehol.
-Nem azt mondtad, hogy csak egy-két barátod lesz itt? - szólal meg a lány hangja a hátam mögül.
-Szia, Camm... - fordulok meg, de egy barna hajú lány áll ott. - Sajnálom, azt hittem Te vagy Cammie.



-Hiszen én vagyok az - mondja nevetve. - Tudod, alakváltó...
-Igaz, bocsi, csak ez teljesen ellentéte annak amit tegnap láttam - védem magam.
-Tudom - mosolyog, majd megemeli a kezében lévő nagy piknikkosarat. - Hova tehetem?

Az étel nagyon gyorsan elfogy, de még mindenki marad. Kisebb-nagyobb csoportokban üldögélve beszélgetünk, nevetünk. Én általában Allie-vel, Fleur-rel, Masonnel, Cammie-vel, Leiá-val és Lucy-vel beszélgetek.

- Fogalmam sincs Barney miért hord mindig pulcsit - vonja meg a vállát Susan.
- Á, én sem tudom - nevetek.
- És mindig kékben van - teszi hozzá Susan. Igaza van, Barneyn mindig van valami kék.
- Ó! Te még nem láttad Richie Blacket. Rajta mindig piros van - török le még egy kockát a csokiból.
- Hihetetlenek vagytok. Mindig csak a fiúkon jár az eszetek - túr bele a kosárba Allie.
- Mit keresel? - kérdezi Cammie.
- Muffint. Tudod, azt a szivárványosat! - kap elő egyet a lány. - Megtaláltam! - vigyorog és beleharap.

-Hihetetlenek vagytok. Mindig csak a fiúkon jár az eszetek - keresgél Allie egy muffin után. Majd mikor megtalálta, mosolyogva beleharap.
-Nem is igaz - tiltakozom. - Csak neki! - mutatok Fleur-re.

- Szia! - guggolok le, és előrenyújtom a kezem. - Ki vagy?
Max - olvasom a feliratot.
A kutya megnyalja a kezem, és én simogatom. Oldalára fekszik, és élvezi a kényeztetést. Hasra fekszem mellette, úgy simogatom.
Pár perccel később egy ismerős hang szakít el a kutyától.



- Hello! - köszön.
- Hi! - ülök fel. - Fáj?
- Mi? Ja ez? Nem, már alig érzem - von vállat. - Leülhetek?
- Öhm, hát persze...
- Te kutyád?
- Nem, itt volt - válaszolok. - De nagyon barátságos.
- Hogy hívják?
- Max.
- Aranyos.
- Aha.
- Amúgy, Taylor vagyok, csak nem sikerült normálisan bemutatkoznunk.
- Hát, akkor Taylor, Susan vagyok.
Néma csendben simogattuk Max-et.
- Vajon kié lehet? - töri meg a csendet.
- Nem tudom.
Csomót beszélgettünk, majdhogynem vacsiig.
- Nem kéne menni?
- Dede.