Második Emelet - Tantermek 201-től 219-ig

Itt meg a zsiráfrésze folyik a tanításnak (ha már az oroszlán is a szavannán van...)

Dupla Önvédelem. Nem kell mondanom, hogy a terror magas foka jelenik meg ilyenkor, hétfő reggelenként. Alighanem a legnagyobb. Az osztálynak vagy sírni, vagy aludni lenne kedve, de az elsőhöz fáradtak vagyunk, a másodikban pedig feltartóztat egy eszeveszett terrorista (aki tanárnak mondja magát). Borzalom. Ezután jön a HÉNÉF, azaz a Hogyan Éljünk Normális Életet Farkasoknak, Mr. Predator előadásában, tripla óra (a 2. és a 3. között ebédszünet), a második emeleten. A harmadik HÉNÉF óra közepén kopognak.
-Szabad – mondja Mr. Predator, mire kinyílik az ajtó és Juliette lép be rajta. – Mit tehetek érted?
-Az igazgatónő hívat pár diákot az irodájába – jelenti ki komolyan és letesz egy papírdarabot a tanár asztalára. Mivel az első padban ülök, megpillantok a két szót, amit nem értek először, de ismerős. Scuola Serale. A tanár felhúzza a szemöldökét.
-Hiszen, elsőévesek – dörmög, de nem vár választ. – A következő diákok felállnak és lemennek az igazgatóhoz, Juliette minden szavát követve: Hannah Abott, Anne McKinnley és William Jhonson. Lesznek máshonnan is az elsőévesek közül? – fordul vissza Juliette-hez.
-Egy tündér, egy vámpír és két mágus – felel Juliette. – Minden alkalmasra szükség van, tudja tanár úr.
A három diák összepakolja cuccait és feláll, majd prefektust követve elhagyják a termet.
-Tudom, de ilyen fiatalon? – teszi fel halkan magában a költői kérdést, majd mintha mi sem történt volna, folytatja az órát.

Az önvédelem óra nagyon érdekes volt. A tanár úr azt mondta, hogy minden vámpírnak tanulnia kell ezt a tárgyat, mert a fajtársaik ellen is meg kell tudniuk védeni magukat, nem csak az emberek gyatra próbálkozásai ellen. Átfutott a fejemen a gondolat, hogy nekem miért jött ösztönből a védekezés amikor azt az ismeretlen vámpírt kellet távol tartanom Fleur-től. Érdekes... Magasröptű gondolataimat egy elém csúszó papírcetli zavarta meg. Ez állt rajt: " Mi a baj Flo?" Jake volt. Gondolom észrevette, hogy egy kicsit elbambultam. " Semmi" írtam vissza. Sokatmondóan összenéztünk. Barátok között egy pillantás is kifejezhet nagyon sok mindent.
Csendes kommunikációnkat halk kopogás szakította félbe. Lora, a Plena prefektusa lépett be kicsit bizonytalanul.
- Mit óhajt kisasszony? - hangzott a tanár úr feltétlenül udvarias de kicsit zsémbes válasza. Nem szerette ha megzavarták az óráját. A lány átnyújtott neki egy papírcetlit. A tanár úr először megrökönyödve meredt a papírra, elsápadt, majd zavartan motyogni kezdett. Sosem láttam még ilyennek. - De hát ilyen fiatalon... Még csak első évesek... szörnyen veszélyes... - majd felolvasott pár nevet. - Conor Sparlite és Flora Wilson kérem fáradjon Lora után. Én és a termetes fiú is felálltunk majd tétován a lány után indultunk. Egyikőnk sem sejtette mi vár ránk.