Név:Luna Ashley Konichek
Becenév: Luna,Lu, Lunus
Születési hely: Ausztria, Tirol
Születési idő:1999. december 15.
Kor:13 év
Faj: félig boszorkány, félig vérfarkas (hibrid)
Vére: félig vérfarkas, félig mágus (hibrid)
Iskola: Merilion
Szülők: Anyja: Alicia Cox – meghalt (tisztavérű boszorkány volt)
Apja: Peter Konichek –ismeretlen helyen tartózkodik, üldöztetés miatt (tisztavérű vérfarkas) 39 éves
A Merilionba kerülés előtt kb. fél évig a keresztanyja, Andrea Weel (boszorkány) viselte gondját, saját otthonában. (Skócia)
Testvérek: 1 féltestvér, Bob Konichek 6 éves
Kinézet: - középhosszú, fokozatosan hosszabbodó egyenes (néha hullámos) haj
-karcsú alkat, rövidebb, kissé hajlott lábak (farkasszerű alkat)
- magasság: 169 cm
-égkék szemek
Hobbi: barangolás erdőkben, úszás, barátokkal lenni
Legjobb barátnője: Allie Liliane White
Előtörténet:
Luna 4 évesen vesztette el édesanyját, apja ebben az időben ismeretlen okok miatt eltűnt a lány életéből. A hatóságok automatikusan árvaházba küldték. Hétévesen véletlenül megölt egy kisfiút, aki felidegesítette... Valójában nem az volt a célja, de olyan sebeket kapott,hogy nem élte túl az illető...Sokáig nem tudott különleges képességeiről, de ezek azonban kellemetlen módon bontakoztak ki. A Hold járása alapján, rendszeresen megtörténtek az átváltozások, ezáltal teljesen bolondnak tűnt a többi, normális halandó szemében. Számtalanszor végig kellett élnie azt a kínt, amikor egy belső,láthatatlan erő a felsőtestét és a karjait a földre,négykézláb helyzetbe kényszerítette. Ilyen estekben nem tudott parancsolni az érzelmeinek sem: vicsorgás, dühös, kihívó testtartás… Mindez egy törékeny, beteges kinézetű szerencsétlen lánytól, aki miről sem tehet. A normális emberek semmit sem értettek. Eleinte valami súlyos betegségre gyanakodtak, ezért rengeteg különböző vizsgálaton, orvosi kezelésen kellett részt vennie, hiába. Ezután ideggyengeségre, elmebetegségre gondoltak, de ettől függetlenül Luna okos, kifejezetten jó tanuló volt általános iskolában, tehát teljes rejtély volt az egész árvaház számára, hogy mi lehet a probléma. Nem voltak igazi barátai, nem igazán volt fogalma az igaz szeretetről,kivéve azt a néhány halvány emléket,amely a szüleiről maradt. Amikor a serdülőkor határához ért: 11-12 éves kora táján különösen gyakoriak kezdtek lenni a „farkas-kitörések”. Mindenki félt tőle,még a felnőttek is. Itt jutott el az árvaház igazgatója erre a pontra:
„-Ez a lány nem élhet rendes életet az egészséges, átlagos emberek világában.” –amikor ez a mondat elhangzott, úgy tűnt, hogy meg lett írva a lány sorsa: a tervek szerint természetes halált álcázva, eltussolt módon végeztek volna vele. Az utolsó napokban jött a keresztanyja,aki elvitte magával,örökbefogadta. Így megmenekült és mindent megtudott képességeiről és a múltjáról.