Héloise Lilleyman

Név: Héloise Liliane Lilleyman
Becenév: Hélo, Lily (mostanában a Lily-t használja inkább)
Születési hely: New York, Amerika
Születési idő: 1907. november 24.
Átváltozásának ideje: 1922.
Különleges képessége: gyilkolás
Horoszkópja: Nyilas
Kor: 105 év
Magassága: 168 cm
Súlya: kb. 55 kg
Szemszín: vörös
Hajszín: barna
Faja: vámpír
Iskola: Merilion
Szülők
Édesapja neve: Edward Cristopher Lilleyman
Édesapja kora: 36 év (Héloise átváltozásakor)
Édesapja foglalkozása: ügyvéd
Édesapja faja: ember
Édesanyja neve: Sallie Zoey Lilleyman (gyermekkori nevén Masen)
Édesanyja kora: 34 év (Héloise átváltozásakor)
Édesanyja foglalkozása: ügyvéd
Édesanyja faja: ember
Testvére: Jasper Noah Lilleyman – 108 év – vámpír (zöld szemekkel) – gondolatolvasás
Kinézet: Héloise, mint a vámpírok általában, különösen szép teremtés. Hófehér bőre márványkemény, szeme vörösen csillog. Barna haja lágy loknikban omlik vállára. New Yorkban megtanulta, hogy az öltözködés is nagyon fontos, így szinte ösztönösen trendi holmikat húz. Ugyan nem vágyik rá, de a figyelmet mindig megkapja, a fiúk nagy része kötelességének tartja a kegyeit keresni.
Előtörténet: Héloise a híres és nagy nevű Lilleyman család második gyermekeként jött világra. Már kisgyermek korában felfigyeltek kivételes szépségére, de a család nagy bánatára a kislány mogorva, befelé forduló és titkolózó lett. Meglepően értelmes természete szintén ámulatba ejtette a Lilleyman famíliát, de ezt a kislányokat megszégyenítő bölcsességet bátyja, Jasper értette meg a legjobban, akinek Héloise a legféltettebb titkait is elárulta. Jasper is meglehetősen jó eszű gyerek volt, de ő közösségi ember volt, mosolygott és társalgott mindenkivel, és elbűvölően kifogástalanul viselkedett a lányokkal. Első osztályban találkozott először Daisy Elvey-vel, aki ugyan könnyen szerzett barátokat, és sokat mosolygott, mégis kitűnően megértették egymást, és legjobb barátnőkké váltak. Gyakran sétáltak éjszakánként a város utcáin, beszélgetésekbe merülve, és mivel a család így is aggódott Héloise társasági élete miatt, készséggel engedtek a lány kérésének. Egy ilyen alkalommal történt meg. Héloise és Daisy épp egy sikátor mellett mentek el, amikor egy kéz kinyúlt értük, megragadta őket, és behúzta magával a sötétségbe. Héloise azonnal reagált. Megharapta a férfi kezét, de döbbenten vette észre, hogy kőkemény. Rugdalózott, kapálózott, harapott, de semmi hatása nem volt, a férfi vasmarokkal tartotta. Daisy-t már három helyen megharapta, és lefektette a földre, de Héloise nem hagyta magát. Persze egy vámpírral nem kelhetett versenyre: gyorsan legyűrték őt is. Az átváltozás viszonylag fájdalommentes volt, és amikor felébredt, sötétséget látott maga körül. Hamar rájött, hogy egy pincében van. Daisy még nem ébredt fel. Ekkor az árnyak közül kivált átváltoztatójuk, és egy másik, sunyi vámpír. Elmagyarázták, mivé lettek, milyen vámpírnak lenni, és hogy mire kell vigyázniuk. Héloise hallgatott. Aztán nekiugrott a vámpíroknak. Tíz másodperc alatt szétszaggatta őket, majd a kijárathoz rohant, ki a napfényre. Az égető fájdalomra visszaugrott a biztonságos sötétbe. Szomjas volt, de nem tudott mit tenni. Kínjában morgott, de nem tehetett semmit. Hamarosan Daisy is felébredt. Héloise elmondta a történetet, acsargott, vicsorgott és morgott, rettentően dühös volt. Hirtelen azonban eluralkodott rajta a nyugalom. Nem értette, de Daisy csak mosolygott, és nem szólt semmit. Héloise nagy szomjúságában nem törődött vele, gyötrődve várta az éjjelt. Amikor viszont kiszabadult, szörnyű pusztítást végzett. Rengeteg embert megölt, nagy mohóságában több helyen is megharapva az embereket, hogy minél több vért szívhasson. Daisy csak „csipegetett”, ő nem olyan vérszomjjal vetette magát a vadászatba, mint Héloise. Lily-t viszont olyannyira elragadta a hév, hogy önkívületbe esett, és még saját szüleit is meggyilkolta. Már bátyjánál tartott, amikor hirtelen egy kék szemű vámpír fogta hátra a két karját, és rántotta el a mozdulatlan testtől. Héloise lerázta magáról a kezet, a vér szaga olyannyira megőrjítette, hogy pillanatok alatt végzett a vámpírral. Ezután még négyet meggyilkolt, míg végül hat vámpír végre lefogta. Héloise dühöngött, vergődött, harapott, de egyszerre hattal sehogy sem bírt. Zihálva lenyugodott, de csak az alkalmas pillanatot várta, hogy elszökhessen. A vezetőjük, aki nem vett részt a harcban, Jasper testéhez ment. Héloise addigra már három helyen megharapta, és bátyja kezdett átalakulni. A kék szemű vámpírok a mozdulatlan Jasper-t, valamint a csendben félreálló Daisy-t, és a dühöngő Héloise-t elvitték egy, a jó mélyen az erdőben rejtőző házukba, és kivárták, míg Jasper átváltozik, és közben folyamatosan vérrel itatták a dühöngő Héloise-t. De ő nem nyugodott meg ettől sem. Gyilkolni, vadászni akart. Amint Jasper szeme felpattant, és felült, magyarázatot követelt. Teljesen higgadt és felelősségteljes volt. Miután elmagyarázták, mi történt, Jasper bólintott, aztán elrohant szarvasokra vadászni. Héloise a következő két hétben őrjöngött, csak Daisy-nek sikerült lenyugtatnia, de akkor is csak különleges képessége segítségével, amiről kiderült, hogy az, hogy képes megérezni és befolyásolni a közelében tartózkodók érzelmeit, Jasper pedig kitűnő gondolatolvasó lett. Héloise-nak még nem tudták meghatározni különleges képességét. Két héttel később Héloise már eszénél volt, és miután megtudta, milyen szörnyű dolgokat cselekedett, lehiggadt, és meggyászolta szüleit. Ugyan nem mutatja, de ez mély nyomot hagyott benne, és még mindig bűnösnek érzi magát. Ennek ellenére nem tudott lemondani az emberi vérről és a vadászatról. Egy évtized megfigyelés után végül a vámpír klán, aki pártfogásába vette a három fiatalt, megállapították, hogy Héloise különleges képessége a gyilkolás. Harctudása, gyorsasága és könyörtelensége mind erre utalt. A vámpírok iskolába járatták Héloise-t, Daisy-t és Jaspert, különórákra íratták be őket, és Lily-t nap mint nap trenírozták. Azonban ötven évvel később Jasper kiolvasta a családfő gondolataiból, hogy ők csak azért védelmezik és tanítják őket, hogy aztán a saját gyilkoló csapatukká alakítsák őket. Hármasuk megszökött, és csak kóboroltak a világban. Jasper még az átváltozásuk utáni első hónapban leemelte az összes pénzt a Lilleyman-ok bankszámlájáról, Daisy pedig az Elvey-ékéről, így rengeteg pénzük lett. Tanultak, zenéltek, de magányosak voltak, és időről időre új városokba vándoroltak, hogy ne legyen feltűnő, hogy nem öregszenek. Egy nap aztán Merilion igazgatónője felkereste őket, és a figyelmükbe ajánlotta az iskolát. Héloise hevesen tiltakozott ellene, de Jasper és Daisy leszavazták. Igaz, hogy tanév közben csatlakoznak, de száz év összes tudása és gyakorlása nem lebecsülendő.
Jellem: Zárkózott, gyanakvó és ellenséges. Csak a bátyjának fogad szót, de neki is csak ritkán. Úgy érzi, felelősséggel tartozik Daisy-ért és Jasperért, noha a fiú idősebb nála. Soha nem enged fel, idegrendszere mindig készen áll visszahárítani egy támadást. Olyan erős benne a gyilkoló ösztön, hogy gyakran kell mély lélegzeteket vennie, hogy ne öljön meg olyasvalakit, aki szörnyen idegesíti. Idejét tanulással és természetesen vadászattal tölti. Fontos számára, hogy művelt legyen.*
Egyéb tudnivalók róla:
Beszélt nyelvek: angol, francia, olasz, latin, spanyol, portugál
Hangszerek, melyeken játszik: gitár, hárfa, zongora, hegedű
Hobbija: vadászat, tanulás, nyelvek elsajátítása
A legfontosabb ember a számára: Jasper Lillyeman és Daisy Elvey
Kedvenc szín: vörös
Kedvenc napszak: alkonyat



*szerk.megj.: kéretik Lily karakterét úgy kezelni, és írni, ahogy a jelleme le van írva! Ő nem egy visítozós, bolond karakter! Kérlek, ezt vegyétek figyelembe! Köszönöm.