Merilion, a varázslóiskola

Roxfort? Á, az öreg vártornyok már a múlté. Nézz körül a varázslatos és titkokkal övezett Merilion falai között!
 
HomeHome  CalendarCalendar  GalleryGallery  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Előtér - A kezdetek kezdete

Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 66
Join date : 2013. Feb. 10.
Tartózkodási hely : Merilion, a varázslóiskola

TémanyitásTárgy: Előtér - A kezdetek kezdete   Kedd Feb. 26, 2013 8:12 am

Ahol minden kezdődik...

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://merilion.hungarianforum.com
Fleur de Lys

avatar

Hozzászólások száma : 103
Join date : 2013. Feb. 12.
Tartózkodási hely : Merilion, a varázslóiskola

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Kedd Feb. 26, 2013 8:14 am

Óvatosan lépdelek a füvön, hagyom, hogy a szél összeborzolja a hajamat, hiszen ez még szellő, ősz van, kora ősz, még lehet érezni a nyári illatokat, magát a nyarat. Anyu képe jelenik meg a gondolataimban. Aztán írj ám! mosoly jelenik meg az arcán és egy puszit nyom a fejem búbjára. Adamot is megpuszilja, majd Florát, akik nem nagyon díjazzák ezt, de anyu kedvéért elviselik. Bátyám most a nyomomban lépdel, előttünk Flora, igen összpontosítva, arra, hogy a bőröndjeink ne potyogjanak le. Flora sellő, különleges képessége a lebegtetés, ez ilyenkor igen jól jön. Feltűnik előttünk a hatalmas kőépítmény és a gyomrom még kisebbre zsugorodik, bukfencezik egyet, majd úgy marad, összegömbölyödve.
- Tulajdonképpen, Lil, –bök meg Adam. – te miért nem lettél sellő, mint Flo? – Adam mindenkinek kitalál egy becenevet, habár Flora utálja a Flo nevet, de hát Adam mellett ezt el kell viselnie.
- Tudod, én – keresem a szavakat, idegesen toporgok, dobolok a lábammal – Én nem akartam olyan tipikus sellő lenni. És egy sellő már nem lehet keveréklény, de egy vérfarkas igen. Megmenekülhetek az átoktól – mosolygok. Adam bólint, majd hozzáteszi, hogy ő nem szeretne hibrid lenni.
- Vér? – borzong össze – Már a név hallatára is kiráz a hideg – rázkódik meg, hogy nyomatékosítsa szavait. Jobban belegondolva, még a teliholdat is elviselem farkas alakban, minthogy vért kelljen innom. Phfuuuj... Az iskola alakja egyre nagyobbá és nagyobbá nő előttünk, míg végül ott állunk a hatalmas fa kapu előtt, orrunkat megcsapja a fenyőfa kellemes illata. Flora leengedi a kezét, a bőröndök halk puffanással érnek földet.
- Hallod, itt vagyunk. Erre vártál – karolja át a vállam Adam. Hát nem is tudom. Most, hogy itt állok a kapu előtt, ami arra vár, hogy átlépjem, elbizonytalanodom. Biztos meg tudom ezt csinálni? Flora, mintha csak a gondolataimban olvasna, átölel.
- Ez egy suli. Ahol azt csinálsz, amit akarsz, persze kis korlátok itt is vannak – nevet. – Sok sikert! – elenged, megsimítja a hajamat, majd kiigazít egy tökéletes szőke tincset, elefántcsont-arcából. Adam a hecc kedvéért összeborzolja Flora haját, majd int: igen, érintsem meg a sorskereket. Félve előrelépek és előrenyújtom a jobb kezemet, tudva, ha ezt most megérintem, nincs visszaút. A kerék forogni kezd, majd a forgása lassul és megáll. A mutató billegve tétovázik a Calan és az Accres között, majd végül megállapodik a Calan mezőjében. Felsóhajtok.
- Megyünk? – nézek hátra testvéreimhez. Flora a haját igazgatja, az éppen előkeresett tükörben, Adam áll és némán mered rám, majd mikor meglátja a Calant elmosolyodik.
- Tudod, nekem is tétovázott a mutató a Plena és a Calan között, de aztán a zsenikhez kerültem. A tökéletes eszem miatt – még sorolja, sorolja, hogy miért is ott van, miért került oda, de én már nem figyelek rá. A kapura nézek, mely nyikorgások közepette megnyitja előttünk az utat.
- Jah, persze! – boxolok bele a vállába, majd berángatom őket a kapun. Flora villámgyorsan elteszi a tükröt és lebegtetve hozza a bőröndjeinket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Allie Liliane White

avatar

Hozzászólások száma : 96
Join date : 2013. Feb. 12.
Age : 18
Tartózkodási hely : Merilion, a varázslóiskola

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Szer. Feb. 27, 2013 9:44 am

Az áhítatos csendet csak a hófehér, a napfényben meg-megcsillanó, makulátlan külsejű gurulós bőröndöm halványrózsaszín kerekeinek egyenletes, halk hangot adó zaja töri meg. Félek, de ugyanakkor izgatott is vagyok. Nem tudom, mi vár rám, de már annyi jót hallottam erről az iskoláról, hogy biztos nem lesz vele gondom. Na meg ott van Jack is... Már nagyon várom, hogy újra láthassam, hiszen még a nyári szünetben sem jött haza, a tanárok még nyáron is gyötörték. Rettenetesen hiányzott. Egyik legelső levelében megírta, hogy az Accres-be került. Apa büszkén kihúzta magát és közölte velünk, hogy Ő is oda járt, mire Anyu játékosan oldalba bökte, majd kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de aztán meggondolta magát, becsukta és inkább egy cuppanós puszit nyomott Apu arcára. Anya Calan-os volt és valószínűleg Corinne és Cornelia is ebbe a házba jutnak majd, ha eljöhetnek a Merilionba. Bár már én is tudnám, hol a helyem! Jack megítélése alapján szerinte én Decres-es leszek, de nem sokat adok fogadott bátyám véleményére, pláne, hogy elég gyakran szokott ugratni. Talán megint csak viccelt. Gondolataiból felriadva hirtelen szembetalálom magam Anya és Apa történeteiből ismert kapuval. A Merilion bejárata. Nagyot nyelek, félénkségemhez híven mélyen elpirulok, majd még egyet simítok hófehér szoknyámon, ellenőrzöm a ruhámat és szembenézek a rémálmaimból ismert kerékkel. Álmaimban a kerék minden alkalommal megtagadta bejutásomat és kijelentette, hogy semmilyen különleges képességem nincs... Persze ezek csak álmok, de ahogy közelítem a kezem a kerékhez, szárnyaimon akaratlanul is rángás fut végig. Érintésemre a kerék veszettül forogni kezd, én pedig - immár elfehéredett bütykökkel markolva bőröndöm fogantyúját - ijedten hátralebbenek. Minél tovább forog a kerék, annál inkább görcsbe rándul a gyomrom. És ha az álmom igaznak bizonyul? M van, ha most vissza kell fordulnom és Anyáék szemébe mondanom, hogy nem vettek fel... Ekkor azonban sorsom, úgy látszik, eldől. A kerék megáll. A mutató a zöld-piros mező és a sárga-kék mező között áll meg, látszóan még vacillál. Visszafojtott lélegzettel várom az ítéletet, nem tudva, mitévő legyek ilyenkor. Végül, óráknak tűnő másodpercek után a mutató a sárga-kék mezőn állapodik meg. Calan. Kifújom a levegőt. A kapu kinyílik. Kihúzom magam, és leheletkönnyen, lábujjhegyen belibegek a helyiségbe. A kapu hangtalanul becsukódik mögöttem. Rémülten dobogó szívvel állok a hatalmas teremben, ahol teljesen egyedül vagyok. Beharapom a számat.
-Kisasszony, miben lehetek segítségére?
A hang olyan váratlanul ér, hogy egy apró sikkantás is elhagyja a számat, de az előttem álló szemény barátságosan mosolyog rám, így lecsillapítom dobogó szívemet és előveszem legjobb modoromat, amelyet házitanítóimtól tanultam.
-Allie Lilane White a nevem - pukedlizem, két ujjam közé csippentve szoknyám két végét. - A kerék a Calan házba osztott be, viszont még nem tudom, hová kell mennem. Lenne szíves segíteni nekem?
Fogadóm szemöldöke kicsit megemelkedik.
-White kisasszony? Ó, Önhöz még érkezni fog valaki, ha jól sejtem - pillant rá karórájára. - Körülbelül egy perc múlva. Addig, kérem, várakozzon, ott, a fal mellett. Egy prefektus hamarosan érkezik Önért, hogy felkísérje hálókörletébe.
-Köszönöm szépen - pukedlizom még egyszer és hangtalanul a számomra kijelölt hely felé suhanok, bőröndömet húzva magam után.
Úgy állok, mint aki karót nyelt és tökéletes hercegnőiességgel, ahogy tanultam, méltóságteljesen megállok a fal mellett. Körülbelül egy perc múlva halk léptek koppanását hallom oldalról, pont onnan, ahol a lépcső van. Egyre gyorsabban közeledik, már úgy tűnik, mintha egy egész rinocéroszcsorda csörtetne le a fokokon. Riadalmamban krétafehérré válok és a bőrönd mögé bújva, tágra nyílt szemekkel pásztázom a lépcsőt. Nem is kell sokat várni, az illető már meg is érkezik. Fekete haj, mélykék szem... Bár sokat változott, én azonnal megismerem...
-Jack! - sikítom és minden óvatosságot, eleganciát félretéve kirepülök a bőrönd menedékéből és nyílvesszőként hasítva a levegőt, fogadott bátyám nyakába ugrom. - Jack, jaj, Jack, annyira hiányoztál - suttogom, belefúrva a fejem a vállába.
A fiú felnevet.
-Hé, hugi, még a végén megfojtasz - mosolyog, lefejtve karjaimat a nyakából.
Tűnődve végigmustrál, mélykék szemében ugyanaz a pajkosság, amivel találkoztunk az utcán, amellyel pár éve elváltunk, hogy Ő idejöhessen.
-Sokat nőttél - nevet, majd átölel, mintha nem hinné el, hogy itt vagyok.
-Itt vagyok, Jack, itt - súgom, félig nem is hiszem el, amit mondok.
Csak végtelen örömöt érzek, hogy újra láthatom a bátyámat, a bátyámat, akivel már olyan régóta nem találkoztam...
-Egyébként melyik házba kerültél? - kérdezi a fiú, elengedve engem.
-Calan.
-Ó, pedig én komolyan azt hittem, hogy Decres-es leszel - csóválja a fejét.
-Jack! - üvölti valaki.
Rémülten összerezzenek és a bejárat felé pillantok. Egy háromtagú gyereksereg robban be a helyiségbe, kettő céltudatos, egy, a legfiatalabb, aki velem egyidősnek tűnik, bizonytalanabb. A fiú, valószínűleg a legidősebb, vadul integet Jack-nek.
-Adam! - csóválja a fejét bátyám mosolyogva. - Te sosem változol?
Odalépnek egymáshoz, kezet fognak.
-Allie, Ő itt Adam. Tudod, az egyik barátom. Megemlítettem Neked az egyik levelemben.
-Örülök a szerencsének - felelem udvariasan, ismételten pukedlizve.
-Hasonlóképpen - válaszolja komoly arccal Adam, majd kirobban Belőle a nevetés.
Jack megszorongatja a vállam.
-Rá se ránts. Faragatlan - löki meg játékosan barátját.
-Hogy én? - kérdezi Adam meglepve.
-Na, Allie, mi most megyünk. Csak azért jöttem le, hogy még tanévkezdés előtt találkozzunk, aztán természetesen majd még látjuk egymást a folyosón... Sok szerencsét, hugi - ölel meg búcsúzóul.
-Köszi - mosolyodom el.
-Na, fiúk, mehetünk - lép oda hozzánk az idősebbik lány, majd sebtében bemutatkozik (Florának hívják) és karon fogva a két fiút, magával húzza Őket az épület belseje felé.
Jack még nevetve visszainteget nekem, amit mosolyogva viszonzok. Csak most veszem észre, hogy nem maradtam egyedül. A fiatal lány ott maradt velem. Jack elmentével pilanatnyi magabiztosságom is elillan és mélyen elpirulok.
-Allie Liliane White - mutatkozom be illedelmesen.
A lány is elárulja, hogy Fleur de Lys-nek hívják, majd mindketten hallgatunk. A kínos csendet ismét a kapu kitárulása töri meg. Egy velünk egykorú lány lép be, akit szintén útba igazít az a személy, aki engem is segített, majd odalép hozzánk. Félénkségemet apránként legyőzve Fleur-rel és Susan-nal (az új lánnyal) beszélgetve várjuk a prefektusokat, akik hamarosan megérkeznek. Susan, mivel Ő az Accres-be került, elszakad tőlünk, de - mivel Fleur is Calan-os lett - mi ketten egy prefektussal megyünk tovább. Megemelem a bőröndömet, majd a levegő erejét segítségül hívva, felemelem poggyászomat, majd félénken felajánlom Fleur-nak, hogy szívesen viszem, az Övét is, majd Sophie (a prefektus) nyomában elindulunk Merilion belsejébe...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Flora Wilson

avatar

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2013. Feb. 24.
Age : 19

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Pént. Márc. 01, 2013 11:22 pm

Lassan, emberi tempóban lépdeltem az iskola felé, földig érő fekete köpenyem a lábamat verdeste. Az ominózus téli éjszaka után első dolgom volt beszerezni egy ilyet, mivel nem szeretnék elevenen megsülni. Hát, igen. Ez a vámpír lét legnagyobb hátránya, hogy elégünk a napon.
Idegtépően lassan közeledtem a gigantikus kapuhoz. Egy hatalmas kerék volt rajta. Egy kicsit elbizonytalanodtam. Ez a világ nekem még annyira új és idegen volt. Megálltam a kerék előtt és vettem egy nagy levegőt. Most kezdődik az új életem, emberi létemből mindent hátrahagyok. Ehhez hasonló nemes gondolatokkal megérintettem a kereket, erre az forogni kezdett. Végül a mutató a barna-ezüst mezőben állt meg. Plena. Ez lesz az új otthonom. A kapu kinyílt, hangtalanul beléptem. Egy hatalmas terembe érkeztem. Volt itt pár karosszék egy asztal és jó sok hely. A falakat vörös téglából rakták, a fapadló az évek során elkopott. Az egész helyiség rusztikus hatást keltett, pont olyan volt mint otthon. Könnyek szöktek a szemembe. Még nem sikerült feldolgoznom a családom halálát. Erősnek kell lenned... mondtam magamnak és letöröltem a könnyeimet. Lassan hátratoltam a csuklyámat, itt végre nem sütött a nap.
- Kisasszony, esetleg segíthetek valamiben? - nem lepődtem meg, hallottam a lépteit a hátam mögött. Megfordultam, hogy láthassam is a fogadóm arcát. Egy kedves idősödő hölgy állt előttem.
- Flora Wilson a nevem. A kerék a Plena házba osztott, de nem tudom merre kell mennem.
- Oh, Wilson kisasszony! Nemsokára érkezik a Plena ház prefektusa. Addig kérem várakozzon itt.
- Köszönöm. - azzal félreálltam az útból. Megigazítottam a vállamról időközben lecsúszott hátizsákomat. Hát, igen, nem volt túl sok cuccom. Csak a legfontosabbakat hoztam magammal. Ruhát, a levelet a titokzatos teremtőmtől és egy fényképet a családomról. Nincstelenként érkeztem ide, senkim nem volt aki elmondta volna mi vár rám. Pontosan ezért éreztem úgy, hogy ez egy kaland. Bátornak kell lennem és meg kell oldanom a problémáimat, és nem utolsó sorban boldognak kéne lennem. Azt hiszem menni fog, vagy legalábbis addig fogok küzdeni amíg nem sikerül. Gondolataimból egy kedves lányhang riasztott fel.
- Szia! Te vagy Flora Wilson, ugye?
- Igen, én vagyok. Szia! - fordultam felé mosolyogva.
- Én vagyok a Plena prefektusa. Üdv a suliban! Gyere, megmutatok mindent! - darálta le egy szuszra. Elsőre látszott rajta, hogy egy meglehetősen pörgős lányról van szó. Meg sem várva a reakciómat elindult a lépcső felé, ami a helyiség jobb oldalán kígyózótt felfelé és ugyan olyan fából volt, mint a padló. Miközben gyalogoltunk, folyamatosan mutogatott, közben beszélt.
- Erre gyere! Ez itt a nagyterem, alias étkező. Mi Plena-sok ott szoktunk ülni annál az asztalnál, de ez nem jelenti azt, hogy nem ülhetsz át a barátaidhoz. Az ételek mindig a tálakon vannak, mosogatni nem kell és annyit eszel amennyit szeretnél.
- Hasznos információ... - mosolyodtam el.
- Bocsi, mit mondtál?
- Á, nem fontos. Mehetünk tovább.
- Ez itt a folyosó ahol a termek vannak. Ha azon lépcsőn felmész, ott van a többi. Most megmutatom a szobádat, a többi pedig le van rajzolva egy térképen, amit az íróasztalod fiókjában találsz. De ha kérdésed van bármikor szívesen segítek. Na, meg is jöttünk. Ez a te szobád. Az enyém itt van a folyosó végén.
- Köszi szépen.
- Oh, igazán nincs mit. - már indult vissza de hirtelen megpördült. - Ja, és még valami. Holnap van az utolsó nap a szünetből. Csináltasd meg a kártyádat és add le a méreteidet.
- Köszi szépen, meg lesz. - mosolyogva visszament a szobájába, én pedig lassan kinyitottam a szobám ajtaját. Egy kis szoba tárult elém, ugyanolyan fapadlóval mint az előtérben és a falai ugyanolyan vörös téglából voltak. A sarokban egy hatalmas ruhásszekrény állt, mellette pedig egy még nagyobb könyvespolc. A falon szép tájképek lógtak és az ágynemű is rozsdabarnában játszott. Egy szóval nagyon otthonos volt.
Mélyet szippantottam a levegőből, és éreztem az összes szagot a szobában. Csuklyámat a fejemre húzva kinéztem az ablakon. Megláttam az erdőt ami a parkot nyugatról ölelte körbe. Hatalmas volt. Kezdett egyre jobban tetszeni ez a hely.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Calliope Couteau

avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2013. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Szomb. Márc. 02, 2013 6:56 am

Izgatottan kukucskáltam ki egy kreozotcserje mögül. Szóval ez az a hely. Örömömben táncra tudtam volna perdülni, de visszafogtam magam. Ezzel csak megijeszteném az ittlevőket. Eszembe jutott a boszorkányüldözés. Jeges borzongás futott végig a gerincemen. Nyugi- sugalltam magamnak. Huh. Kiléptem a bokor jótékony homályából, és határozott léptekkel elindultam a bejárat felé. Remegő gyomorral megérintettem a kereket, és úgy éreztem magam, mint aki mindjárt elájul. A mutató határozottam az Accres felé mutat. A cikornyás ajtó kinyílt, és egy kedves arcú lány fogadott. Ki ez?
- Szia, én Calliope Couteau vagyok - nyújtottam a kezem kicsit félve a reakciójától. Mi, muselionok nem vagyunk valami társas lények, de már annyira vágytam egy barátra!
- Susan - fogta meg a kezem. A szorítása óvatos volt, mintha egy ritka porcelánt tartana a kezében.
- Körbevezetlek itt, mert én is ebben a házban vagyok. Gyere! - fogott kézen, és lasssan maga után húzott. Meglepett a közvetlensége, de persze követtem.
Remélem végre megtalálom itt a helyem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fleur de Lys

avatar

Hozzászólások száma : 103
Join date : 2013. Feb. 12.
Tartózkodási hely : Merilion, a varázslóiskola

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Szer. Márc. 13, 2013 7:39 am

- Hugiii!
- Adam! Tudsz róla, hogy ilyenkor a frász kerülget? – teszi csípőre a kezét Flora. – És különben is. Viselkedhetnél, úgy, mint egy normális 15 éves srác – vonul el királynői léptekkel, hosszú, szőke tincseit hátradobva. Hogy Adam normális? Na, de kérlek... Mosolyogva fordulok a bátyám felé.
- Ennek meg mi a baj? – vonja meg a vállát.
- Tudod, Flora már csak ilyen – nevetek. Hirtelen megszólal a jelző csengő, ami azt jelzi, hogy a menzára már lehet menni, van kaja. Ez a csengetést körülbelül öt perccel a rendes kicsöngetés után szokott megszólalni. (most már tudom, így a hatodik nap környékén) Diákok ezrei lepik el a folyosót, én meg még szorosabban szorítom magamhoz a tankönyveimet és a füzeteimet.
- Megyünk? – karolja át a vállamat Adam.
- Majd később. Utálok a nagy tömegben enni. Elsodornak – vonom meg a vállamat és még jobban a falhoz simulok. Meg kell tanulnia az embernek, hogy egy iskolában hierarchia van. És a kicsik ennek a piramisnak a legalján állnak, így én is. Habár egy picit sikerült feljebb tornásznom magamat Adam jóvoltából.
- Hát OK – néz fel a plafonra, egy pókot követve a tekintetével. A tömeg hamar eloszlott, mindenki bent nyomorgott az ebédlőben, egy négyzetmiliméternyi helyen ette az ebédet.
- Megjött a szívszerelmed – bök oldalba Adam. Kiöltöm rá a nyelvemet, mert azt hittem Barneyről van szó. De odafordulok és szembetalálom magamat Carterrel, körülbelül két centire az ő orrától és négyre a mély, kávébarna szemeitől.
- Fleur, micsoda meglepetés...
- Örvendek, Carter! Megtennél nekem egy szívességet? – teszem csípőre a kezemet. Zavar, igenis zavar a fiú gúnyos, ugyanakkor mézes-mázos hangja.
- Neked? Bármit, Fleur – mély levegőt veszek és azon vagyok, hogy ne robbanjak fel idegességemben.
- Nézd, arra van az ebédlő ajtaja. És arra meg a hálókörleteké. De ha ez sem elég, akkor arra meg az udvar. És ha kedves vagy, amit ugyan kétlek, akkor fogod magad és elhúzol valamelyik irányba! – fonom össze a kezemet a testem előtt.
- Tudod, ahhoz képest, hogy szőke liba vagy és úgy nézel ki, mint az unokatestvérem Barbie-babája, egészen jó tudsz kiosztani – vonul el elegánsan.
- Pfff – húzom fel az orromat – Utálom!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Ashley Konichek

avatar

Hozzászólások száma : 6
Join date : 2013. Mar. 18.
Age : 18

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Szomb. Márc. 23, 2013 9:00 am

Nagyokat nyelve, némán követtem keresztanyumat,aki bekísért az épületbe. Zavartan bámultam a nyüzsgő előteret.
- Akkor most… Csak bátran! –biztatott Andy.
- Remegő kézzel, bátortalanul nyúltam a kerékhez, amely néhány másodperces pörgés után határozottan megállapodott az Acress résznél. Nagyot sóhajtva vettem tudomásul a választást, nem mintha tudtam volna, hogy ez mit takar pontosan. Sápadt arccal néztem rá.
- Gratulálok! Nagyon jó ház az Acress, meglátod majd! –keresztanyumban hihetetlen mennyiségű pozitív energia volt minden helyzetben, de ez nem szokott rám igazán hatni.
-Jóó… Akkor menjünk oda. –elfehéredett kezemmel megmarkoltam a bőröndöm fogóját és magam után húztam. Ezzel idétlen, dörömbölő hangot hallattam, amire mindenki felém fordult. Zavartan lehajtottam a fejem,és eltűntem az első folyosón. Egy ideig még jött utánam Andy,majd mikor megtaláltuk a házhoz tartozó hálókörletet,elváltunk. Búcsúpuszi, jókívánságok,majd eltűnt. Eltűnt, mint sok minden(ki) más az életemből…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Susan Hutsinson

avatar

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2013. Feb. 11.
Age : 19
Tartózkodási hely : Merilion, a varázsiskola

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Kedd Május 07, 2013 2:12 am

Hárman egymást átkarolva megyünk le a lépcsőn a többi lánnyal együtt, az alján ott van az iskolánk fiú fele. Megpillantom Masont, aki egy vele egykorú fiúval beszélget. A lépcső alján elválunk a lányokkal, mert ők is megkeresik a párjukat. Mason felém pillant, majd odaszól annak, akivel eddig beszélgetett.
-Hát nem gyönyörű, Barney? – kérdi.
-Az. Csakhogy az enyém még szebb – biccent a hátam mögé, mire megfordulok. Fleur áll előttem, nagyon gyönyörűen néz ki.
-Köszönöm, Barney – hófehér arcát elönti halványrózsaszínen a pír.
-Szia, Fleur! – intek neki.
-Hello, Susan! – ereszt el egy félmosolyt, majd odalép Barneyhoz, aki átöleli partnerét.
-Örülök a találkozásnak, Susan. Barney vagyok – nyújtja szabad kezét, amit elfogadok.
-Szintúgy – mosolygok.
-Lányok, nyolc az óra – pillant az órájára Barney. – Induljunk, szerintem, ha jó asztalt akarunk fogni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Susan Hutsinson

avatar

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2013. Feb. 11.
Age : 19
Tartózkodási hely : Merilion, a varázsiskola

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Pént. Május 31, 2013 11:27 pm

Pontban reggel nyolckor már mindenki az aulában áll ásítozva. Nem sokára megjelenik a könyvtáros nő, akit két 17 év körüli fiú követett.
-Jó reggelt mindenkinek! - köszön a nő. - Három csapatra osztalak titeket. Ez a csapat - int négy (számomra ismeretlen) fiú felé. - megy szépen a baromfiudvarba takarítani George vezetésével.
-Van baromfiudvar? - néz rám Allie.
-Ezek szerint - vonom meg a vállam.
-Ez a csoport - mutat Masonre, és még 2 másik fiúra. - indul a könyvtárba pakolni velem. Most érkeztek meg az új kötetek.
-És Ti, lányok - fordul Fleurhöz, Allie-hez, Sarah-hoz, és hozzám. - irány a konyha! Jake, kérlek, kísérd le majd őket. De előtte mindenki egyen gyorsan valamit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fleur de Lys

avatar

Hozzászólások száma : 103
Join date : 2013. Feb. 12.
Tartózkodási hely : Merilion, a varázslóiskola

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Kedd Jún. 04, 2013 5:23 am

- Juj! Mi ez? - csodálkozom.
- Pálca - emeli fel Susan, mintha egy undorító állatka lenne.
- És az mire jó? - tudakolom, mert komolyan nem tudom.
- Segít, hogy előjöjjön a varázserőm.
- Óóó! - nyílik tágra a szemem. Furcsa, hogy nem is emlékszem mikor lettünk barátnők Susannel. Ugye azok vagyunk? Azok, nem?
- Mi van Barneyval?
- Hm... - motyogom és érzem, ahogy vörösödök el.
- Szóval? - teszi csípőre a kezét.
- Ami azt illeti a bál óta nem láttam. És össze is vesztünk - mondom, nem is Susannek, hanem a földnek.

****************

- Gyerekes vagy, Fleur! Nagyon - karol át Barney. gyorsan lerázom magamról a kezét.
- Nem is vagyok az.
- Látod? Ez az, ami azzá tesz téged. Ez a kijelentés is.
- Nem gyerekes vagy, csak tizenhárom éves. Te meg tizenöt. Túl fiatal vagyok neked - fordulok vele szembe.
- Való igaz. Túl fiatal vagy nekem - mondja és otthagy engem egyedül.
- Tudod mit? Gondold azt. Nyugodtan - kiáltok utána még valamit. Egy esőcsepp koppan a vállamon, amit még követ egy-pár. Nem sok. Nem lesz nagy eső, éppen csak egy felhő van az égen.


****************

- Mikor is volt ez?
- A bál utáni napon. Nem tudom hirtelen mi történt vele, de nagyon megbántott - vonom meg a vállamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Héloise Lilleyman

avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2013. Sep. 02.
Tartózkodási hely : Merilion, a varázslóiskola

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Hétf. Szept. 09, 2013 7:12 am

Karjaimat összefonom a bőrdzsekim felett, és elhúzom a számat.
-Szerintem ez még mindig nem egy jó ötlet - dünnyögöm oda Jasper-nek, aki válaszul csak felnevet, magához húz, átölel, és puszit nyom a fejemre.
Némán tűröm, de nem ölelek vissza. Jasper tudja, hogy utálom, ha megölelnek, és idegenkedem mindenféle szeretetnyilvánítástól. De bátyám így is tökéletesen megérti és tudja, hogy szeretem, lévén a legjobb gondolatolvasó, akivel valaha találkoztam. Mondjuk az is igaz, hogy ő az egyetlen "agykurkászó" a közelemben. Jasper kuncog mellettem, mire az égnek emelem a szemem. Meg fogom én ezt valaha szokni?
-Valószínűleg nem, ha továbbra is ilyen morcos leszel - nevet Jasper.
Daisy mosolyogva figyel minket. Virágmintás szoknyája és sárga kabátkája alapján akár valódi növénynek is nézhetné az ember. Megállunk a kerék előtt. Ez is csak az iskola egyik újabb "agyrém" kategóriájába tartozó tárgy. Jasper vihog, mire kupán vágom. Daisy eközben már oda is lép a kerékhez, és ráhelyezi a kezét. A sárga-kék sávon áll meg. Daisy boldogan elmosolyodik, majd felénk fordul.
-Bent megvárlak benneteket - mondja csilingelő hangon, és már az iskolában is van.
Most Jasper lép oda a kerékhez, amely a fekete-narancssárga sávnál áll meg. Bátyám tűnődve elmosolyodik, majd ő is belép az épületbe. Kelletlenül én is odalépek a kreálmányhoz. A kerék forogni kezd, végül az ezüst-barnán állapodik meg. Hurrá. Se Jasper, se Daisy csoporttársa nem vagyok. Most ennek örüljek vagy ne? Unottan behúzom Daisy virágmintás-, Jasper sötétkék- és az én fekete bőröndömet, majd elindulok társaim felé. Daisy éppen Jasper-rel beszélget. Volt idő, amikor barátnőm szerelmes volt bátyámba, de most már igaz barátokká váltak.
-Milyen... - fordul felém Daisy.
-Plena - közlöm, egy fintor kíséretében.
Jasper jót mulat rajtam. Kiöltöm rá a nyelvem. Daisy házából megérkezik egy kék szemű fiú (feltehetőleg vámpír), aki először rácsodálkozik barátnőmre, végül elmosolyodik, és gálánsan felajánlja, hogy húzza Daisy bőröndjét. Dai nevetve tapsol, aztán mellém ugrik és szorosan átölel.
-Később találkozunk! - leheli a fülembe, aztán már el is tűnik.
Jasper magában nevet.
-Most már megint mi van? - kérdezem ingerülten.
-Halálosan bele van esve - vihog Jasper.
-Ki? - érdeklődöm.
-A srác.
-Aha.
Daisy-be majdnem minden fiú beleesik. Kedves, eleven és vicces. Belém is sokan belém esnek, csak miután majdnem leveszem a fejüket, valahogy nem akarnak velem járni. Vajon miért? Jasper vihog. Ez röhej! Nincs egy önálló gondolatom!
-Nincs bizony - bólint Jasper.
Egy szőke lány lép papírjaiba mélyedt tekintettel az előtérbe.
-Jasper Lilleyman - néz fel a lapból, aztán leesik az álla.
Ó, éljen. Az első szerencsés vesztes, akire Jasper valószínűleg soha nem fog ránézni, de a csaj fülig belé van zúgva. Bátyám kuncog. A lány teljesen el van olvadva, meredten bámul Jasper-re, aki zavartan mosolyog.
-Ööö... Meg tudnád mutatni, merre van a szobám? - kérdezi udvariasan.
-Persze, persze, hogyne - kapja össze magát a lány, aki máris fülig vörösödött.
Unottan forgatom a szemem. Jasper felnevet, aztán elindul a folyton hátrafelé tekintgető lány nyomában. Értem nem sokkal később egy szőke, barna szemű lány jön, aki szintén feltehetőleg vámpír. Elkísér a szobámba, addig elmondja a fontosabb tudnivalókat, hogy mit csinálhatok, és mit nem meg hasonlókat. Mintha érdekelne.
-Ez lenne az - nyitja ki az ajtót. - Érezd jól magad itt, Merilionban - mosolyog, azzal magamra hagy.
Már épp itt az ideje. Kipakolok a bőröndből, aztán gyorsan átfutom az órarendet. Király, szóval halál unalmas dolgokat fogunk az unalomig elismételgetni. Vigyázva, nehogy akár csak egy napsugár is hozzám érjen, behúzom a függönyt, és felkapcsolom a lámpát. Ránézek az órára. Még csak délután négy óra van. Hogy fogom kibírni sötétedésig?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Bruxella

avatar

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2013. Sep. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   Vas. Szept. 15, 2013 12:06 am

Tehát ez az a híres neves iskola. Gondoltam, mikor kirajzolódott előttem a kastély fehér téglából kirakott alakja. Cipőm minden egyes lépésemnél koppant egyet az odavezető ösvényen és meg kell, hogy mondjam, borzasztóan idegesített. Körbenéztem. Sehol senki. A táj tökéletesen kihaltnak tűnt. Egészen addig, amíg meg nem álltam az iskola kapuja előtt. Akkor valamiféle visongás ütötte meg a fülemet. Fantasztikus. Öröm lesz itt tanulni... Húztam el a számat jobbra. A kapun egy hatalmas kerék díszelgett. Erről mesélt az igazgatónő. Leengedtem a bőröndömet és hozzáértem a kerékhez. Az habozás nélkül és gyorsan megállt a Plena feliraton. Nyikorogva kinyílt az ősrégi kapu, utat nyitva az előtérbe. Beléptem. A fényes fehér padló, na meg a fehérre meszelt falak bántották a szememet.
- Katherina Bruxella?
- Katherine. Azóta változott - jegyeztem meg az előttem ugráló emberkének.
- Rendben. Akkor, lássuk csak! Belépőkártya... - motyogta és egy papírt meg egy tollat húzott ki a zsebéből. - Töltse ki.
- Minek? - futottam végig a szememmel a sorokat.
- Mert... - harapott ajkába az ember. - Szükség van erre.
Megvontam a vállamat és kitöltöttem az adatlapot.

Név: Katherine Bruxella
Születési hely: Brüsszel, Belgium
Születési idő: 1522. február 18.
Kor: 492 év
Anyja neve (leánykori név): Katherina Neverson

Aláírás:

Katherine Bruxella

Gyorsan odafirkantottam a nevemet és átvettem a szobakulcsomat az emberkétől.
- Katherine? - kiáltott fel valaki a hátam mögött. Lassan megfordulok, hogy megláthassam a kérdező arcát.
- Hogy kerülsz te ide? - mértem végig húgomat nagy szemekkel.
- Jöttünk.
- JötteTEK? - hökkentem meg.
- Klaus is itt van. Akarod látni? - ugrált Kathelyna.
- Dehogyis! - csattantam fel. - És ha most megbocsájtotok, a viszont látásra! Mielőtt még kinyírnék valakit! - fogtam meg a bőröndömet és indultam el az ajtó felé.
- Hová megy kisasszony? - tudakolta az emberke, mikor elé értem.
- Gondolom el. Nem fogom kibírni egy légtérben a gyilkos testvéreimmel - mértem végig őket összehúzott szemekkel.
- Márpedig nem megy ki.
- Márpedig maga nem mondja meg, hogy mit csinálok és mit nem! - löktem arrébb az emberkét.
- De nem megy innen sehová.
- Márpedig maga el fog engem engedni - meredtem rá az emberkére, mélyen a szemébe nézve.
- Persze. Már mehet is.
Önelégült vigyorral nyitottam ki a kaput.
- Bruxella kisasszony? - jelent meg abban a pillanatban az igazgatónő. Húgommal egyszerre kaptuk fel a fejünket.
- Igen? - Ez a nő tudott róla, hogy mi ketten vagyunk? Ajánlom, hogy nem, mert akkor nem csinálok belőle ízletes ebédet itt és most.
- Hová megy?
- El.
- Márpedig itt marad. A testvéreivel együtt - Szóval tudott róla. Csúcs. Megvan a mai ebédem. - Nem gyakorolja senkin a különleges képességét, egyedül a tanórán. Meg kell tanulnia uralkodni magán.
Fintorogva meredtem magam elé, majd az emberke szemébe nézve elfelejtettem vele az előbbi jelenetet.
- Mit mondtam a különleges képességről?
- Jóóóóó. Nem fog előfordulni többet - fintorogtam tovább és ahogy elhaladtam húgom mellett, egyet belelöktem a vállába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Előtér - A kezdetek kezdete   

Vissza az elejére Go down
 
Előtér - A kezdetek kezdete
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Merilion, a varázslóiskola :: Játéktér :: Merilion, a varázslóiskola-
Ugrás: